Egy szakmai észrevétel a nemzetbiztonsági törvény ma elfogadott módosításához

A nemrég elfogadott Nemzeti Biztonsági Stratégia a magyar állam álláspontját tartalmazza abban a kérdésben, hogy reagálhat-e egy állam akár fegyverrel egy kibertámadás esetén.

Lattmann Tamás honlapja

Kifejezetten jól megírt elemzést tett közzé az Index a nemzetbiztonsági törvény ma elfogadott módosításával kapcsolatban. Az árulkodó “Ez tényleg inkább hiszti, mint okkal rettegés” című írás véleményem szerint korrektül írja le a helyzetet, ha félretesszük a politikai kérdéseket és a kormány iránti bizalom problémáját (amire most direkt nem akarok kitérni).

Egy ponton azonban “hézagos” az írás, és épp itt csúszik át kicsit a politikai konteók világába. Idézem:

Bár a sajtó és a jogszabály értelmezői sem szúrták ki, de a „megfigyeléses” álparánál érdekesebb az a része a törvénynek, ami arról szól, hogy a kibertámadás elleni védekezésnél „biztosítani kell az összhangot a nemzetbiztonsági, honvédelmi,  bűnüldözési és külpolitikai érdekekkel és törekvésekkel”, valamint az a rész, miszerint a „külföldről érkező jelentős kibertámadás esetén a foganatosított intézkedésekről és azok okairól tájékoztatni kell a külpolitikáért felelős minisztert a további intézkedések megtétele céljából”.

EZ EGY OROSZORSZÁGBÓL VAGY KÍNÁBÓL ÉRKEZŐ KIBERTÁMADÁS ESETÉN AD „POLITIKAI ÚTMUTATÓT” A TITKOSSZOLGÁLATNAK, KONKRÉTAN…

View original post 557 további szó

Videokonferencia és az ENSZ Biztonsági Tanács

Megjelent egy szórakoztató videó arról, ahogy az ENSZ Biztonsági Tanács munkáját segítik a videokonferenciás eszközök, miután a jelen helyzetben a diplomaták is otthoni munkára lettek fogva, vagy legalábbis a klasszikus, fizikai találkozókra már nem jellemzően kerül sor:

Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből? Először is, hogy a fenti bekezdésben a “segíti” kifejezést érdemes idézőjelbe tenni. Másodszor, hogy bármennyire is nő a technika szerepe a diplomáciában, az valószínűleg soha nem fogja teljes mértékben kiváltani a személyes találkozókat. Harmadszor pedig, hogy az ENSZ rendszere láthatóan súlyos lemaradásban van az elérhető alternatívákhoz képest.

Persze, van olyan rosszindulatú, aki erre azt mondaná, hogy nem csak ebben a kérdésben. 🙂

Podcast a Kína elleni lehetséges jogi eljárásról, és pár szó a Missouriban benyújtott kártérítési keresetről

Néhány gondolat a Kína elleni lehetséges jogi eljárásokról:

Lattmann Tamás honlapja

Tegnap jelent meg az a podcast felvétel, amit a Válasz Online készített, amiben azt próbáltuk meg körüljárni, hogy van-e jogi lehetőség arra, hogy a koronavírus-válság miatt Kínával szemben valamiféle jogi eljárásra kerüljön sor. A beszélgetés során alapvetően a nemzetközi jog rendelkezésre álló eszközeit igyekeztem bemutatni, kicsit részletesebben azt, hogy a Nemzetközi Bíróság előtt lehetne-e államközi perrel próbálkozni, Salát Gergely pedig a kérdés politikai aspektusaival foglalkozott, Ablonczy Bálint és Stumpf András kérdései mentén.

A beszélgetés jogi része alapvetően megmaradt az államközi viták és a közjog szintjén, pedig kitérhettünk volna a magánjogi, akár Kínán belüli kártérítési perek lehetőségére is, de végül ezek említés szintjén maradtak. Persze ilyenkor az történik, ami ilyenkor történni szokott: a beszélgetes felvételének másnapján számolt be a sajtó arról, hogy Missouriban az államügyész kártérítési pert indít Kína ellen egy szövetségi bíróságon.

Pár szóban érdemes elsőként ezt a konstellációt megmagyarázni. Ez első blikkre olyan, mintha Polt Péter fordulna Kína…

View original post 450 további szó

A koronavírus-járvány lehetséges hatásai az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira

Megjelent egy elemzés a World of SDGs blogon arról, hogy a jelenlegi koronavírus-járvány milyen hatásokat gyakorolhat a az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira.

Az írás itt található.

Újabb bizonyítékok szíriai vegyifegyver-használatra

Az ENSZ honlapjának beszámolója szerint az OPCW (a nemzetközi vegyifegyver-tilalmi egyezmény ellenőrző testülete) jelentést tett közzé, ami amellett szóló bizonyítékokat tartalmaz, hogy 2017 március végén a szír kormányzati erők vetettek be szarin és klórgáz tartalmú bombákat civil objektumok ellen.

A vegyifegyverek alkalmazása az ENSZ keretében 1993-ban elfogadott vegyifegyver-tilalmi egyezmény alapján tilos, az egyezményhez Szíria is csatlakozott, igaz, igen későn, 2013 őszén. Az államról már addig is széles körben ismert volt, hogy jelentős vegyifegyver-készletekkel rendelkezik, ami miatt különös aggodalommal figyelte mindenki a 2011 óta zajló polgárháborút. Annak során az összeütköző felek többször és kölcsönösen is vádolták egymást vegyifegyver alkalmazásával, amely vádaskodásban természetesen azok külpolitikai szövetségesei is részt vettek.

Az OPCW e támadásokkal kapcsolatos vizsgálatait sokáig a tényállások felderítése érdekében végezte, egy ENSZ-szel közös vizsgálati mechanizmust is létrehozott az ENSZ BT határozata alapján, de ennek megújítása 2017-ben orosz vétó miatt elmaradt. A mostani jelentést a 2019-ben létrehozott vizsgálati és azonosítási csoportja készítette, ami a tényállás rögzítésén túl másra nem alkalmas.

A vegyifegyverek alkalmazása annak elkövetőjétől függetlenül háborús bűncselekménynek minősül, és a területi állam köteles fellépni miatta, felelősségre vonni az elkövetőt. Mivel Szíria nem részese a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszerének, az a jelen helyzetben e bűncselekmények miatt csak akkor tudna eljárni, ha az ENSZ Biztonsági Tanács erre felhatalmazást ad számára – tekintettel arra, hogy az orosz vétó már az OPCW vizsgálatait is ellehetetlenítette, ennek esélye jelenleg szinte a nullával egyenlő.

Jogesetmegoldó verseny döntő – szeptemberre halasztva

Tekintettel a kialakult válsághelyzetre, a szervezők úgy döntöttek, hogy a jogesetmegoldó verseny szóbeli döntőjére szeptember során kerítünk sort.

A második forduló eredményéről és a döntő résztvevőiről hamarosan közvetlen értesítéseket is küldünk.

Lehetőségeihez képest kérjük, hogy mindenki maradjon otthon!

A volt szudáni diktátor is a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kerülhet

Újabb fontos ügy kerülhet végre a Nemzetközi Büntetőbíróság elé

Lattmann Tamás honlapja

A híradások szerint van rá esély, hogy a közeljövőben a Nemzetközi Büntetőbíróság elé kerüljön Szudán tavaly áprilisban megbuktatott diktátora, Omar al-Basír.

Az országban történt népirtás, háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt a hágai székhelyű büntetőbírói fórum 2005 óta folytat vizsgálatokat, amikor az ENSZ Biztonsági Tanács – első alkalommal a bíróság alapokmányának 1998-as elfogadása valamint működésének 2002-es megkezdése után – az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján elfogadott, azaz kötelező erejű, történelmi jelentőségű 1593. sz. határozatával a Szudánban (különös tekintettel a darfúri régióban) kialakult helyzetet a bíróság elé utalta. Ezek után 2009-ben, majd 2010-ben adtak ki letartóztatási parancsot az államfő ellen, természetesen az állam ezeknek nem tett eleget. Ez a helyzet viszont a tavalyi szudáni események, al-Basír bukása és elzárása eredményeképpen várható volt, hogy változni fog.

Mivel Szudán nem részese a bíróságot létrehozó, 1998-ban elfogadott egyezménynek, az ún. Római statútumnak, a BT utaló határozata volt az egyetlen lehetőség, hogy a fórum foglalkozhasson…

View original post 122 további szó

Autonóm fegyverrendszerek és a nemzetközi jog

Lattmann Tamás honlapja

Szeretem, amikor az aktuális politikai, közéleti témákhoz képest inkább szakmai kérdésekkel keres meg a sajtó, ennek egyre ritkább példájaként merült fel az autonóm fegyverrendszerek problémája, amivel a Euronews jelentkezett nemrég.

Az elkészült anyagukat itt lehet elolvasni és megnézni: https://hu.euronews.com/2020/02/07/etikai-kerdeseket-vetnek-fel-a-gyilkos-robotok

Persze a gyilkos robotokon és a terminátorokon túl a kérdés jóval bonyolultabb, ha valakit mélyebben is érdekel a téma, nemsokára lesz egy szakmai konferencia az NKE (és más, általam egyébként sűrűn kritizált intézmények, de ez igazából irreleváns) szervezésében, ahol a témát jóval mélyebben fogom kifejteni a 9. szekcióban “Autonóm fegyverrendszerek alkalmazása és az alapjogok, különös tekintettel az élethez való jogra” cím alatt, majd utána terveim szerint valamilyen írásos formában közzétenni. (Érdekesség, hogy a konferencia programjának összeállítása még a jogsértő kirúgásom előtt történt, a nemzetközi sztenderdeknek megfelelő nyilvános felhívás és előadás-szelekció után, emiatt döntöttem úgy, hogy a szervező kollégák iránti tiszteletből nem vonom vissza a jelentkezésemet, ellenben a saját szekciómon…

View original post 11 további szó

A Nemzetközi Bíróság mai, ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzése a Mianmar ellen Gambia által, népirtás miatt indított peres eljárásban

A Nemzetközi Bíróság ma kihirdette végzését a Mianmar ellen Gambia által, a Népirtás elleni egyezmény megsértése miatt indított peres eljárásban, amelyben arról határozott, helyt ad-e a felperes állam által indítványozott ideiglenes intézkedések iránti kérelemnek. Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy a felperesre nézve kedvező a döntés, sőt, a magyar média – sajnálatos szokásához híven – leegyszerűsítő és hozzá nem értő módon már az ügyet is érdemben eldöntő címekkel (lásd pl. itt vagy itt) tálalja a hírt, azért érdemes alaposabban is megvizsgálni.

A határozat maga itt elérhető és teljességében elolvasható. Lényegében a bíróság abban megismételte a Népirtás elleni egyezmény előírásai alapján Mianmar (és minden más állam) tekintetében amúgy is fennálló kötelezettségeket, így bár úgy tűnhet, hogy a felperes állam kérését teljesítette, igazából – ha összevetjük a végzés 2. bekezdésében olvasható kérelmekben foglaltakat az annak 86. bekezdésében látható tényleges rendelkezésekkel – semmilyen új kötelezettséget nem telepített Mianmarra. Sőt, a legélesebb kérelem tekintetében, azaz hogy állapítsa meg az egyezmény sérelmét, egyenesen hallgatott.

Ugyanakkor ez utóbbi elem nem meglepő. Szemben a sajtó szalagcímeivel, az eljárás a jelen szakaszában a bíróság még nem foglalkozik a jogvita tekintetében érdemi állásfoglalással az elé vitt állítólagos jogsértés és az azért való felelősség kérdésében. Ezt a 30. bekezdésben a végzés is világosan kimondja. Arra majd a vita érdemi vizsgálata után kerül sor, a jelen határozat csupán az esetleg alkalmazható ideiglenes intézkedésekről szól. Amiért mégis van jelentősége, az az, hogy ilyen esetben a bíróság köteles annak vizsgálatára, hogy bír-e a vita érdemi vizsgálatára és eldöntésére joghatósággal, legalább “első ránézésre” (“prima faciae”), azaz várhatunk-e a későbbiekben érdemi ítéletet. Erre utaltunk korábban már itt is, az eljárásról hírt adó posztban, a bíróság mai végzése ugyanúgy érvelt Mianmar fenntartásával kapcsolatban, mint amit ott írtunk. Emellett a végzés kitért a Mianmar által emelt egyéb pergátló kifogásokra, lényegében mindet elutasítva.

Ezek után kerül majd sor az eljárás további részére, amelynek során már érdemben vizsgálja a bíróság az ügyet, és annak eredményeképpen születhet majd valamikor ítélet. Érdemes lehet ugyanakkor jelezni, hogy a bíróság végzésének közzétételével egy időben jelent meg a Financial Times oldalán a mianmari miniszterelnök asszony írása, amelyben elismerte, hogy követtek el háborús bűncselekményeket a rohingyák ellen, valamint dicséri a vizsgálatot elvégző független vizsgálóbizottságot, amely szerinte “alaposabb munkát végzett, mint a világ bármely más tényfeltáró szervezete”. Ebből arra következtethetünk, különösen összevetve a bíróság előtt tett korábbi érvelésével, hogy az állam népirtás miatti felelősségét egyrészt háborús bűncselekményekre “váltással”, másrészt pedig a felelősség megállapítására tett kísérletek tényével kísérlik majd meg legalább tompítani, optimálisan pedig kizárni.

Más, legalább részleges eredményekkel kecsegtető stratégia amúgy sem képzelhető el.

A Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészének mai bejelentése Izraellel és a palesztin területekkel kapcsolatban

November 15-én, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság bejelentette, hogy megtalálta a joghatósági alapot ahhoz, hogy a rohingyák elleni mianmari atrocitások ügyében eljárjon, ezt az elméleti jellegű kérdést tettem fel: “A nemzetközi büntetőjog művelői és figyelői számára, különösen azokéra, akik annak a nemzetközi viszonyokra való hatását figyelik, pedig a következő kérdés az lesz, hogy ez az értelmezés mikor talál utat a palesztin-izraeli konfliktushoz…”

Úgy tűnik, megvan a válasz. A Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészének mai bejelentése szerint lezárta a palesztin területeken elkövetett esetleges bűncselekményekkel kapcsolatos előzetes vizsgálatokat, és a továbblépéshez a bíróság hozzájárulását kéri – ami ugyanakkor arra utal, hogy önmagában Palesztina alávetését nem látja elégségesnek, vagy legalábbis politikailag kielégítőnek.

Érdekes eljárásnak nézünk elébe.