Nemzetközi jogi hírek, elemzések
Podcast beszélgetés a fenntarthatóság és a nemzetközi jog kapcsolatáról
Pár napja rögzítettünk egy érdekes beszélgetést az Első Pesti Egyetemi Rádió (EPER) számára, ami a nemzetközi jog és a fenntartható fejlődési célok közötti kapcsolatot járta körbe.
A beszélgetés a rádió “Fenntarthatósági 1×1” sorozatába illeszkedik, érdemes annak többi elemét is meghallgatni!
Jó volt egy kicsit “oldalra” nézni, az aktuális problémák mellett kicsit a szakmám szívemnek kedvesebb dolgaival is foglalkozni.
„Krstic tábornok, kérem álljon fel!
A bírói tanács nem vonja kétségbe, hogy Ön hivatásos katona, aki szereti munkáját. A bírói tanács elfogadja, hogy nem egyetértéssel hozta meg a döntést, hogy civilek és fegyvertelenek ezreit végezze ki. Valószínűleg valaki más döntött úgy, hogy elrendeli az összes harcképes korú férfi kivégzését.
Mindazonáltal Ön bűnös, Krstic tábornok.
Bűnös abban, hogy tudatosan részt vett az ENSZ által kijelölt biztonságos övezet elleni, 1995. július 6-án végrehajtott támadás során a srebrenicai nők, gyermekek és idősek szervezett kényszer-áttelepítésében.
Bűnös bosnyák muszlimok ezreinek 1995. július 10 és 19 közötti megölésében, került sor e gyilkosságokra akár elszórtan Potocariban, akár pedig szervezett tömeggyilkosságok formájában. Bűnös bosnyák muszlimok leírhatatlan szenvedésében, mind amelyeket Potocariban okoztak, mind pedig amelyek a kivégzések túlélőiben élnek tovább. Bűnös a srebrenicai bosnyák muszlimok üldöztetéséért. Tudván azt, hogy a srebrenicai nőket, gyermekeket és időseket elszállították, bűnös a harcképes korú férfiak összességének tömeges kivégzésére irányuló terv elfogadásában. Így Ön népirtásban bűnös, Krstic tábornok.
Hogy megállapítsuk a megérdemelt büntetést, természetesen figyelembe kell vennünk a bűncselekmény rendkívüli súlyát. Ugyanakkor szerettünk volna arra is rámutatni, hogy a volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekményekért természetesen vannak olyan személyek, akik nagyobb felelősséggel viseltetnek, mint Ön.
Ezen a ponton szeretnék tenni egy személyes észrevételt. Kant azt mondta, hogy ha az igazságot figyelmen kívül hagyjuk, életünk e világon értéktelenné válik.
Hiszem, hogy fontos a különbségtétel a lehetséges kollektív felelősség és az egyéni felelősség között. A törvényszéket nem azért hozták létre, hogy a kollektív felelősség lehetőségével foglalkozzon. Minden e bíróságon általam tárgyalt ügyben számomra az volt az irányadó, hogy megállapítsuk, a bemutatott bizonyítékok elégségesek-e ahhoz, ahogy azok alapján a vádlottat bűnösnek találjuk. A vádlott, nem pedig egy nép felett ítélkezem. Igen, a volt Jugoszlávia területén civilek elleni támadások történtek. Igen,tömeggyilkosságokra és üldöztetésre került sor. Igen, e bűncselekmények egy részét szerb erők követték el. Ám, hogy egy nagy humanistára utaljak, úgy vélem, hogy mind e gonoszság azonosítása a szerbséggel a szerb nép megsértése,és a civil társadalom elárulása lenne. Ám ugyanilyen szörnyű lenne, ha nem adnánk nevet a gonosznak, mert az ugyanúgy a szerbek sérelmét jelentené.
1995 júliusában, Krstic tábornok, Ön személyében paktált le a gonosszal.
Emiatt találja Önt bűnösnek ma a bírói tanács, és ítéli negyvenhat évszabadságvesztésre.
A bíróság ezennel visszavonul.”A fentiek Almiro Rodrigues, tanácselnök bírótól hangzottak el, Hágában, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 1993-ban felállított Nemzetközi Törvényszéken, 2001. augusztus 2-án, a Krstic-ügy ítéletének kihirdetésekor. A modern jogtudomány egyik legfontosabb ítéletének meghozatalakor a bíró egyértelműen utalt arra, hogy nem a vádlottat, a katonát tekinti „fő” bűnösnek. A fő felelősök, Radovan Karadzic boszniai szerb politikai vezető, és Ratko Mladic katonai főparancsnok akkor még szabadlábon voltak, jelenleg ugyancsak vádlottként állnak a törvényszék előtt, ügyükben 2014 során várható jogerős ítélet.
A Krstic tábornok ügyében hozott elsőfokú ítéletet a törvényszék fellebbviteli tanácsa 2004-ben harmincöt évre enyhítette, ami a vádlott életkorát tekintve az ő személyes szempontjából majdnem lényegtelen változtatásnak tekinthető. Az ítélet letöltésére egy brit börtönbe szállították. 2010 májusának egyik éjszakáján három, emberölés miatt már amúgy is életfogytiglani szabadságvesztését töltő muszlim vallású elítélt pengékkel támadt rá, súlyos sérüléseket okozva neki. A még csak nem is személyes élményekből táplálkozó bosszúvágy arra vezette őket, hogy hárman támadjanak egy hatvankét éves, műlábbal élő emberre, mert annyit tudtak róla, hogy„muszlimokat ölt”. Félniük pedig már nem volt mitől, az eset miatt újonnan kiszabott büntetésük semmit nem rontott jó eséllyel már amúgy is reménytelen helyzetükön.
A katonák tetteinek következményei vannak, jogi és nem jogi következményei egyaránt. Hogy ezeket a következményeket bíróság, a közvélemény,vagy egy feldühödött bosszúálló érvényesíti, azoknak az erkölcsi normáknak a szempontjából majdnem mindegy, amely normák mentén a katonáknak tevékenykedniük kell. A hadijogi szabályok legfontosabb célja, hogy morális minimumként szabják meg ezeket a magatartási szabályokat, ezért ezek oktatása elválaszthatatlan a katonai felkészítéstől. Ám ami az oktatásnál talán még fontosabb, az azoknak a kognitív képességeknek a kialakítása, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a katonai vezetők saját további fejlődésüket, illetve beosztottaik felkészítését biztosítani tudják.
Lattmann Tamás: A katonai vezetői képzésekben megszerzendő jogi kompetenciák, különös tekintettel a nemzetközi hadijogi aspektusokra. In: Krajnc Zoltán (szerk.): A katonai vezetői-parancsnoki (harcászati vezetői) kompetenciák fejlesztésének lehetséges stratégiája. Budapest, NKE HHK, 2014. 213-231. o.
A tanulmány teljes szövege itt elérhető.
Amit Trump elnök május vége óta lebegtet, úgy tűnik, valósággá válik. A tudósítások szerint a Fehér Ház arról értesítette a Kongresszust és az ENSZ-t, hogy “kivonul” az Egészségügyi Világszervezet (WHO) működéséből.
Ez nem csupán politikai szempontból érdekes. Sőt talán épp akként egyáltalán nem az, hiszen a Trump-féle “kivonulós, befordulós” külpolitikával tökéletesen összhangban áll, plusz az elnökválasztási kampányának is milliméterre pontosan megfelel (Kína hibáztatása, a járvány amerikai félrekezelése stb.). Szakmai szempontból viszont igen, ugyanis a WHO alapszabálya alapján nincs lehetőség “kilépésre”, és az egyelőre nem nyilvános, hogy Trump értesítése pontosan mit tartalmaz – a különböző források közlése szerint, amit az elnök eddigi kijelentései is alátámasztanak, egyszerűen arról van szó, hogy megvonja a pénzügyi támogatást. Ennek pedig annyi hatása lehet, hogy ilyen esetben az állam elveszíti szavazati jogát a szervezeten belül – ami jó eséllyel bőven vállalható “ár” lesz Trump és a kampánya számára.
Büntetés végrehajtásának átadása, élethez való jog sérelme, állami felelősség…
Megszületett az ítélet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán abban az ügyben, amit 2013-ban indítottak a hazánkban 2004-ben brutálisan meggyilkolt örmény katonatiszt hozzátartozói Azerbajdzsán és Magyarország ellen amiatt, hogy az elkövető Ramil Szafarovot 2012 nyarán a kormány átadta Azerbajdzsán számára (nem “kiadta”). Bár az állam vállalta, hogy a magyar bíróság által korábban kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását folytatja, ennek ellenére a földet érése pillanatában elnöki kegyelmet és előléptetést kapott, megkapta a teljes elmaradt fizetését, valamint egy házat, a továbbiakban pedig nemzeti hősként kezelték – ahogy amúgy addig is.
Az eset nem kis felháborodást váltott ki, itthon és nemzetközi szinten is, én magam is sokat kellett foglalkozzak vele, és már akkor előre jeleztem, hogy a kialakult magyar-azeri vita nem lesz rendezhető, de az áldozat hozzátartozói minden bizonnyal elmennek majd Strasbourgba, függetlenül attól, hogy az azeriek megsértették-e Magyarországgal szemben a nemzetközi jogot. (itt a honlapomon ajánlom is minden érdeklődő figyelmébe a vonatkozó aktát
View original post 290 további szó
A nemrég elfogadott Nemzeti Biztonsági Stratégia a magyar állam álláspontját tartalmazza abban a kérdésben, hogy reagálhat-e egy állam akár fegyverrel egy kibertámadás esetén.
Kifejezetten jól megírt elemzést tett közzé az Index a nemzetbiztonsági törvény ma elfogadott módosításával kapcsolatban. Az árulkodó “Ez tényleg inkább hiszti, mint okkal rettegés” című írás véleményem szerint korrektül írja le a helyzetet, ha félretesszük a politikai kérdéseket és a kormány iránti bizalom problémáját (amire most direkt nem akarok kitérni).
Egy ponton azonban “hézagos” az írás, és épp itt csúszik át kicsit a politikai konteók világába. Idézem:
Bár a sajtó és a jogszabály értelmezői sem szúrták ki, de a „megfigyeléses” álparánál érdekesebb az a része a törvénynek, ami arról szól, hogy a kibertámadás elleni védekezésnél „biztosítani kell az összhangot a nemzetbiztonsági, honvédelmi, bűnüldözési és külpolitikai érdekekkel és törekvésekkel”, valamint az a rész, miszerint a „külföldről érkező jelentős kibertámadás esetén a foganatosított intézkedésekről és azok okairól tájékoztatni kell a külpolitikáért felelős minisztert a további intézkedések megtétele céljából”.
EZ EGY OROSZORSZÁGBÓL VAGY KÍNÁBÓL ÉRKEZŐ KIBERTÁMADÁS ESETÉN AD „POLITIKAI ÚTMUTATÓT” A TITKOSSZOLGÁLATNAK, KONKRÉTAN…
View original post 557 további szó
Megjelent egy szórakoztató videó arról, ahogy az ENSZ Biztonsági Tanács munkáját segítik a videokonferenciás eszközök, miután a jelen helyzetben a diplomaták is otthoni munkára lettek fogva, vagy legalábbis a klasszikus, fizikai találkozókra már nem jellemzően kerül sor:
Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből? Először is, hogy a fenti bekezdésben a “segíti” kifejezést érdemes idézőjelbe tenni. Másodszor, hogy bármennyire is nő a technika szerepe a diplomáciában, az valószínűleg soha nem fogja teljes mértékben kiváltani a személyes találkozókat. Harmadszor pedig, hogy az ENSZ rendszere láthatóan súlyos lemaradásban van az elérhető alternatívákhoz képest.
Persze, van olyan rosszindulatú, aki erre azt mondaná, hogy nem csak ebben a kérdésben. 🙂
Néhány gondolat a Kína elleni lehetséges jogi eljárásokról:
Tegnap jelent meg az a podcast felvétel, amit a Válasz Online készített, amiben azt próbáltuk meg körüljárni, hogy van-e jogi lehetőség arra, hogy a koronavírus-válság miatt Kínával szemben valamiféle jogi eljárásra kerüljön sor. A beszélgetés során alapvetően a nemzetközi jog rendelkezésre álló eszközeit igyekeztem bemutatni, kicsit részletesebben azt, hogy a Nemzetközi Bíróság előtt lehetne-e államközi perrel próbálkozni, Salát Gergely pedig a kérdés politikai aspektusaival foglalkozott, Ablonczy Bálint és Stumpf András kérdései mentén.
A beszélgetés jogi része alapvetően megmaradt az államközi viták és a közjog szintjén, pedig kitérhettünk volna a magánjogi, akár Kínán belüli kártérítési perek lehetőségére is, de végül ezek említés szintjén maradtak. Persze ilyenkor az történik, ami ilyenkor történni szokott: a beszélgetes felvételének másnapján számolt be a sajtó arról, hogy Missouriban az államügyész kártérítési pert indít Kína ellen egy szövetségi bíróságon.
Pár szóban érdemes elsőként ezt a konstellációt megmagyarázni. Ez első blikkre olyan, mintha Polt Péter fordulna Kína…
View original post 450 további szó
Megjelent egy elemzés a World of SDGs blogon arról, hogy a jelenlegi koronavírus-járvány milyen hatásokat gyakorolhat a az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira.
Az írás itt található.
Az ENSZ honlapjának beszámolója szerint az OPCW (a nemzetközi vegyifegyver-tilalmi egyezmény ellenőrző testülete) jelentést tett közzé, ami amellett szóló bizonyítékokat tartalmaz, hogy 2017 március végén a szír kormányzati erők vetettek be szarin és klórgáz tartalmú bombákat civil objektumok ellen.
A vegyifegyverek alkalmazása az ENSZ keretében 1993-ban elfogadott vegyifegyver-tilalmi egyezmény alapján tilos, az egyezményhez Szíria is csatlakozott, igaz, igen későn, 2013 őszén. Az államról már addig is széles körben ismert volt, hogy jelentős vegyifegyver-készletekkel rendelkezik, ami miatt különös aggodalommal figyelte mindenki a 2011 óta zajló polgárháborút. Annak során az összeütköző felek többször és kölcsönösen is vádolták egymást vegyifegyver alkalmazásával, amely vádaskodásban természetesen azok külpolitikai szövetségesei is részt vettek.
Az OPCW e támadásokkal kapcsolatos vizsgálatait sokáig a tényállások felderítése érdekében végezte, egy ENSZ-szel közös vizsgálati mechanizmust is létrehozott az ENSZ BT határozata alapján, de ennek megújítása 2017-ben orosz vétó miatt elmaradt. A mostani jelentést a 2019-ben létrehozott vizsgálati és azonosítási csoportja készítette, ami a tényállás rögzítésén túl másra nem alkalmas.
A vegyifegyverek alkalmazása annak elkövetőjétől függetlenül háborús bűncselekménynek minősül, és a területi állam köteles fellépni miatta, felelősségre vonni az elkövetőt. Mivel Szíria nem részese a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszerének, az a jelen helyzetben e bűncselekmények miatt csak akkor tudna eljárni, ha az ENSZ Biztonsági Tanács erre felhatalmazást ad számára – tekintettel arra, hogy az orosz vétó már az OPCW vizsgálatait is ellehetetlenítette, ennek esélye jelenleg szinte a nullával egyenlő.
Tekintettel a kialakult válsághelyzetre, a szervezők úgy döntöttek, hogy a jogesetmegoldó verseny szóbeli döntőjére szeptember során kerítünk sort.
A második forduló eredményéről és a döntő résztvevőiről hamarosan közvetlen értesítéseket is küldünk.
Lehetőségeihez képest kérjük, hogy mindenki maradjon otthon!
Nemzetközi jog 