A Nemzetközi Bíróság mai, ideiglenes intézkedéseket elrendelő végzése a Mianmar ellen Gambia által, népirtás miatt indított peres eljárásban

A Nemzetközi Bíróság ma kihirdette végzését a Mianmar ellen Gambia által, a Népirtás elleni egyezmény megsértése miatt indított peres eljárásban, amelyben arról határozott, helyt ad-e a felperes állam által indítványozott ideiglenes intézkedések iránti kérelemnek. Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy a felperesre nézve kedvező a döntés, sőt, a magyar média – sajnálatos szokásához híven – leegyszerűsítő és hozzá nem értő módon már az ügyet is érdemben eldöntő címekkel (lásd pl. itt vagy itt) tálalja a hírt, azért érdemes alaposabban is megvizsgálni.

A határozat maga itt elérhető és teljességében elolvasható. Lényegében a bíróság abban megismételte a Népirtás elleni egyezmény előírásai alapján Mianmar (és minden más állam) tekintetében amúgy is fennálló kötelezettségeket, így bár úgy tűnhet, hogy a felperes állam kérését teljesítette, igazából – ha összevetjük a végzés 2. bekezdésében olvasható kérelmekben foglaltakat az annak 86. bekezdésében látható tényleges rendelkezésekkel – semmilyen új kötelezettséget nem telepített Mianmarra. Sőt, a legélesebb kérelem tekintetében, azaz hogy állapítsa meg az egyezmény sérelmét, egyenesen hallgatott.

Ugyanakkor ez utóbbi elem nem meglepő. Szemben a sajtó szalagcímeivel, az eljárás a jelen szakaszában a bíróság még nem foglalkozik a jogvita tekintetében érdemi állásfoglalással az elé vitt állítólagos jogsértés és az azért való felelősség kérdésében. Ezt a 30. bekezdésben a végzés is világosan kimondja. Arra majd a vita érdemi vizsgálata után kerül sor, a jelen határozat csupán az esetleg alkalmazható ideiglenes intézkedésekről szól. Amiért mégis van jelentősége, az az, hogy ilyen esetben a bíróság köteles annak vizsgálatára, hogy bír-e a vita érdemi vizsgálatára és eldöntésére joghatósággal, legalább “első ránézésre” (“prima faciae”), azaz várhatunk-e a későbbiekben érdemi ítéletet. Erre utaltunk korábban már itt is, az eljárásról hírt adó posztban, a bíróság mai végzése ugyanúgy érvelt Mianmar fenntartásával kapcsolatban, mint amit ott írtunk. Emellett a végzés kitért a Mianmar által emelt egyéb pergátló kifogásokra, lényegében mindet elutasítva.

Ezek után kerül majd sor az eljárás további részére, amelynek során már érdemben vizsgálja a bíróság az ügyet, és annak eredményeképpen születhet majd valamikor ítélet. Érdemes lehet ugyanakkor jelezni, hogy a bíróság végzésének közzétételével egy időben jelent meg a Financial Times oldalán a mianmari miniszterelnök asszony írása, amelyben elismerte, hogy követtek el háborús bűncselekményeket a rohingyák ellen, valamint dicséri a vizsgálatot elvégző független vizsgálóbizottságot, amely szerinte “alaposabb munkát végzett, mint a világ bármely más tényfeltáró szervezete”. Ebből arra következtethetünk, különösen összevetve a bíróság előtt tett korábbi érvelésével, hogy az állam népirtás miatti felelősségét egyrészt háborús bűncselekményekre “váltással”, másrészt pedig a felelősség megállapítására tett kísérletek tényével kísérlik majd meg legalább tompítani, optimálisan pedig kizárni.

Más, legalább részleges eredményekkel kecsegtető stratégia amúgy sem képzelhető el.